Mivel a Videótesztünk kicsit késik.Technikai okok miatt addig bekell érjétek egy szöveges tesztel.Hát lássuk: 

Vannak emlékek, melyeket sosem feledünk, életünk sorsdöntő eseményei pedig úgy beleégnek a DNS-ünkbe, hogy még a leszármazottjaink is hordozzák azokat, természetesen semmit sem sejtve az egészről. 2012-t írtunk, mikor az Abstergo Industries kifejlesztette azt a szerkezetet, melynek köszönhetően nem csak előhozhatók ezek az emlékek, de teljes mértékbe újra át is élhetőek. Ez volt az Animus program, melynek tesztalanyaként egy Altaïr Ibn-La'Ahad nevű középkori bérgyilkos leszármazottját, Desmond Miles-t köszönthettük.

Az Assassin's Creed első részében az Animus egészen 1191-be, a harmadik nagy kereszteshadjárat korába repített vissza minket. A szent földön Altaïrt irányítva olyan helyszíneken fordulhattunk meg, mint Jeruzsálem, Damaszkusz és Akko, a történet során pedig az iszlám Asszamita szekta bérgyilkosaként a templomosok ellen kellett felvennünk a harcot. Kalandjaink aztán nem várt fordulatot vettek, napvilágra került az összeesküvés, és kiderült, hogy az Abstergo a modern templomosok irányítása alatt áll, Desmond pedig csak eszköz volt legújabb gonosz tervükhöz, a háború véres befejezéséhez. A történet vége már a modern időkben játszódott, Desmond megkapta felmenőinek különleges saslátását, Lucy Stillman személyében pedig még segítségre is talált a cégen belül. A játék következő része, az Assassin's Creed: Altaïr's Chronicles egészen pontosan 1190-ben, tehát egy évvel az első rész előtt játszódott, az előzményeket bemutató kalandok során pedig a három eredeti város mellett még Tyrében és Aleppóban is megfordulhattunk. A krónikák után a tényleges folytatásnak számító Assassin's Creed: Bloodlines következett, melyben Cipruson, Limasszol és Kyrenia szigetén kellett a templomosok után kutatnunk, és melyben hősünk még szerelemre is talált.

Jelen cikkünk tárgya, az Assassin's Creed II ott veszi fel a szálat, ahol az előző befejeződött. Az Abstergo titkának felfedése után Lucy és Desmond elmenekül az irodaházból, a múlt titkai viszont nem merülhetnek feledésbe, így azonnal egy titkos garázslabor felé veszik az irányt. Lucy főhadiszállásán egy néhány fős csapat megépítette az Animus 2.0 gépet, melynek segítségével Desmond 1476-ba, a reneszánsz Itáliába repül vissza. Új hősünk Altaïr leszármazottja, Ezio Auditore da Firenze, kinek már a születésénél is ott lehetünk, és aki felett végül tinédzserkorában vehetjük át az irányítást. Ezio a történet szerint átlagos srác, aki amellett, hogy szeret háztetőkön versenyt futni bátyjával, még a verekedéstől se riad vissza, ha összeakad régi ellenségeivel, a Pazzi család gyerekeivel. A dolgok viszont egy napon komolyra fordulnak, Ezio apját, Giovannit, és testvéreit, Fredericót és Petrucciót katonák rabolják el, majd mindenféle koholt vádak alapján felakasztják a főtéren. Hősünk ekkor bosszút fogad, és elhatározza, hogy elégtételt vesz családja szétszakításáért, apja hagyatékai között pedig rá is jön a dolgok miértjeire. Talál egy Asszamita köpenyt, illetve néhány dokumentumot, mely bizonyítja: családja bizony az Ibn-La'Ahadok vérvonalába tartozik, akik évszázadok óta harcolnak a templomosok összeesküvései ellen.

A játék szakít az eddigi sötét és misztikus karakterábrázolással. Ezio immáron nem egy lelketlen, hidegvérű, kapucni mögé bújt sorozatgyilkos, hanem egy szerethető, nagylelkű ifjú fiatalember, aki a sors igazságtalansága miatt volt kénytelen kardot ragadni és álcát húzni. A család férfi tagjainak meggyilkolásáig fogalma sem volt róla, hogy kik az ősei, és miért is harcoltak, az Assassin's Creed II történetszövése viszont lassan, de felnyitja a szemét. Egy világméretű konspiráció van készülőben, mely túlmutat két család gyermekded harcán, sőt túlmutat mindenen, mely átlag kispolgári ésszel felfogható. Hősünk ezért beteljesítve sorsát, elődjeinek nyomába lép, és Leonardo da Vinci segítségével felveszi a harcot a gonoszok ellen.


Nincs megállás
A kalandok során a reneszánsz Itália legnagyobb városaiban fordulhatunk meg, így többek közt Firenzében, Velencében, és Toszkánában is akad dolgunk. A játékmenet ezúttal is a jól bevált free roaming megoldásokra épül, a városokban teljesen szabadon járkálhatunk, nincs megszabva, hogy mikor merre mehetünk, vagy hol mit kell csinálnunk. A felkiáltójellel jelölt helyeken tudjuk felvenni a soron következő küldetést, de ha éppen nincs kedvünk templomosokkal kardozni, akkor is elüthetjük az időt mindenféle alternatív programokkal. A kilátókra felmászva frissíthetjük a térképünket, az orvoshoz ellátogatva gyógyszereket vásárolhatunk, a szabónál feldíszíttethetjük a ruhánkat, a galériában festményeket vehetünk, a kovácsnál mindenféle fegyverek és páncélok várnak ránk, de a gyűjtögetők is jól érkezhetik magukat olaszhonban. Lehet tollak után kutakodni, vannak letépkedhető plakátok, kereshetünk eltűnt kerti szobrokat, illetve van hat darab, föld alatti katakombákban elrejtett kő is, melyeknek megtalálásáért Altaïr klasszikus ruhájával jutalmaz meg minket a játék.



Figyelemreméltó játékelem, hogy hősünk immáron nem földönfutó, a firenzei események után ugyanis anyánkkal kiköltözünk vidékre, a családi villába, ahova bármikor visszatérhetünk, ha meg kívánunk pihenni egy percre. A villához egy régen szebb napokat is megélt falu is tartozik, ily módon pedig feladataink polgármesteri kötelezettségekkel is bővülnek. Fel kell újítanunk a várost, rendbe kell hozni a templomot, kijavítani az épületekben esett kárt, bankot alapítani, és megtenni mindent, hogy a drága adófizetők jól érezzék magukat a kapukon belül. Természetesen ezek csak mellékfeladatok, nem kötelező őket megcsinálni, de ha belevágunk, akkor se egy SimCity nehézségű feladattenger vár ránk. Csupán arról van szó, hogy rá kell költeni néhány ezret az épületekre, ily módon pedig máris egyre több és több pénz folyik be, melyet vagy visszaforgathatunk újabb felújításokra, vagy elherdálhatunk velencei kurtizánokra.

Az Assassin's Creed II rengeteg újításon esett át, melyek mind-mind jót tettek a játékélménynek. Javult az irányítás, karakterünkkel immáron sokkal könnyebb a városban való rohangálás, nem akadunk be folyton mindenbe, és a háztetőkön való ugrálás is szórakoztatóbb lett. Az előző részhez képest kevésbé bugos a lovaglás, illetve könnyebb lett harcolni is, a különböző gombkombinációknak köszönhetően igazi párbajokat vívhatunk ellenfeleinkkel, és nem nyűg többé az sem, ha felfednek minket az őrök. Lopakodáskor be lehet olvadni a tömegbe, vagy némi aranyért felbérelhetünk pár lenge öltözetű hölgyeményt, hogy tereljék el rólunk a figyelmet. Újdonság továbbá a nappal-éjszaka váltakozás és az úszás is, ez utóbbira pedig különösen szükség volt, elég viccesen mutatott volna ugyanis, ha Velencében egy elbénázott ugrás után hősünk belefulladt volna a vízbe. Da Vincinek köszönhetően a játék végéhez közeledve pisztolyt is kapunk, illetve egyszer még egy különleges repülő szerkezet is a segítségünkre lesz.



A küldetések nagyon jól sikerültek, a változatos megbízásoknak köszönhetően immáron gyakorlatilag megunhatatlan az Assassin's Creed II. A megközelítőleg száz darab főküldetést még nagyjából száz másik alternatív feladat is bővíti, van amikor nyilvánosan, és van amikor titokban kell gyilkolnunk, de akad amikor csak a megfigyelés, vagy a nyomozás a célunk. A katakombákban való mászkálás ráadásul egy kis Prince of Persia játékelemmel is bővítette a lopakodós fő csapásvonalat, ami a gondolkodós részeinek köszönhetően még tovább növeli a játék szavatosságát.



A látvány egyszerűen fantasztikus, hatalmas területeket járhatunk be, a várostervezés tökéletes, a grafika pedig pazar, talán egyedül csak a szereplők közeli képén érezzük azt, hogy kezd megöregedni a korábban Scimitar néven is ismert, új POP-ot is hajtó Anvil Engine. Temetni persze azért még nem kell a kicsikét, ezen a konzolgeneráción szuperül megállja a helyét, Jade Raymond és csapata ráér a Playstation 4-re kitalálni valami újat – de az nem holnap lesz, annyi fix. A hangzás szintén remek, a szinkronok nagyon jól sikerültek, a beszédekben érezni a mediterrán akcentust, és a köszönések, káromkodások, illetve gyakori szófordulatok is mind olaszul vannak. A hangulatra még a zene is rádob egy lapáttal, melyet az a Jesper Kyd szerzett, aki már évek óta komponálja a Hitman, Gears of War, Splinter Cell, Kane & Lynch és Unreal muzsikákat.

A sorozat rajongóinak kedvéért a UbiSoft még egy több mint fél órás, élőszereplős rövidfilmet is készített a történet alapján. A videót az „Assassin's Creed Lineage - Complete Movie” kulcsszóra első helyen, HD felbontásban adja ki a YouTube, maga a film pedig hősünk apjának, Giovanni Auditorénak a történetét meséli el – érdemes tehát megnézni, ha szeretnénk jobban belemerülni a család titkaiba.



Az Assassin's Creed II egy igazi AAA kategóriás anyag. A története egyben izgalmas és misztikus, a kalandok varázslatosak, a küldetések pedig végre nem csak két délutános elfoglaltságot nyújtanak a tévé előtt ülőknek. A játékvilág idei egyik legcsillogóbb ékköve, mely minden ízében megéri a pénzét, egyetlen gond van csak vele. A személyi számítógépet használók jövő év március 16-áig nem részesülhetnek Ezio kalandjaiból, mely talán így egy újabb érv arra, hogy az öreg PC mellé beszerezzünk egy konzolt is otthonra.